Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

Ma rátaláltam egy könyv csereberélő oldalra: Rukkola. Ha szeretnél könyvet keresni, cserélni itt kutathatsz. Hasznos oldalnak találom.

Kapásból elhappoltak tőlem 3 könyvet, ezért hamarosan már én is happolhatok. Hurrá! 🙂

Az egyik könyv Paulo Coelho: Veronika meg akar halni című könyve. Úgy olvasom a könyveket, hogy sokszor behajtogatom a számomra értékes részeknél. Mielőtt ez a könyv elköltözik következő tulajdonosához, szeretnék átadni neked két idézetet belőle.

„Nasrudin délután két órára hirdette meg az előadást. Óriási volt az érdeklődés: az összes jegy elkelt, több mint 600 ember állt kint, hogy egy hatalmas kivetítőn nézze az előadást. Pontban kettőkor megjelent Nasrudin egyik segédje, és közölte a jelenlévőkkel, hogy sajnálatos körülmények folytán az előadás később kezdődik. Néhányan méltatlankodva fölálltak, visszaváltották a jegyüket és hazamentek. De még így is rengetegen maradtak bent is, kint is. Négy órától kezdve, amikor még mindig nem érkezett meg a szufi mester, az emberek elkezdtek kifelé szállingózni, sorban hagyták el a termet, visszakérték a pénzüket és hazamentek: elvégre lejárt a munkaidő, ideje hazamenni. Este hat órakor az 1700 emberből már csak százan várakoztak. Ekkor lépett be Nasrudin. Teljesen részeg volt és elkezdett udvarolni egy csinos lánynak, aki az első sorban ült. Az emberek először meglepődtek, aztán fölháborodtak: négy óráig várakoztatja őket, aztán még van képe így viselkedni? Méltatlankodó megjegyzések hallatszottak, de a szufi mester nem zavartatta magát: folytatta az udvarlást, hangosan ordibálta, milyen szexi az a lány és elhívta magával Franciaországba.

„Miféle mester” – gondolta Veronika. „Még jó, hogy sosem hittem az ilyesmiben.”

– Miután káromkodott egy sort és szidta a méltatlankodókat, megpróbált fölállni, de elvágódott a padlón. A felháborodott közönség elindult hazafelé, mondván, hogy szélhámosság az egész és jelenteni fogják a sajtónak, micsoda ocsmány színjátékban volt részük. És abban a pillanatban, ahogy az utolsó méltatlankodó is elhagyta a termet, Nasrudin fölkelt. Színjózan volt, messziről ragyogott a szeme, a méltóság és a bölcsesség aurája ragyogott körülötte. „Azért maradtatok itt, mert nektek kell meghallgatnotok a tanításomat.” – mondta. „Kiálltátok a két legnehezebb próbát a lélek útján: a türelem próbáját, mert kivártátok a megfelelő pillanatot és a bátorság próbáját, mert nem tántorított el, amit láttatok. Hallgassátok hát a tanításomat.”

– A gondolatok vissza-vissza térnek, de próbáljátok meg elhessegetni őket. Két út áll előttetek: vagy ti uralkodtok az elmétek fölött vagy az elmétek uralkodik fölöttetek. Ezt a második lehetőséget –  a félelem, a neurózisok, a bizonytalanság hatalmát – már jól ismeritek: hiszen az ember hajlamos az önpusztításra. De ne tévesszétek össze az őrültséget az önuralom elvesztésével. Jusson eszetekbe, hogy éppen a szufi hagyomány legnagyobb mesterét Nasrudint nevezi mindenki őrültnek. És pontosan azért, mert az egész város elmebetegnek tartja – Nasrudin  mindig kimondhatja, amit gondol és mindig megteheti, amit akar. Ugyanez volt a helyzet a középkorban az udvari bolondokkal: veszélyhelyzetben mindig ők figyelmeztették a királyt, mert a tanácsadói féltek, hogy elveszítik az állásukat. Ti is legyetek ilyenek: maradjatok őrültek, de viselkedjetek úgy, mintha normális emberek lennétek. Ne féljetek mások lenni, de tanuljátok meg, hogyan kell feltűnés nélkül csinálni. Most pedig koncentráljatok erre a virágra és engedjétek, hogy megnyilvánuljon Igazi Énetek.”

Keresd az Igazi Énedet!

Gondolatokhoz:

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.