Ma megihletett egy telefonbeszélgetés. Már péntek óta ezen gondolkodom, hogy miként tudom feldolgozni az élményt. 🙂
Nos, az történt, hogy végre eltávolították a vasakat a könyökömből. Ez óriási hurrá! 🙂
Na, igen ám, de mindezt helyi érzéstelenítésben, mindenféle bódítás-tódítás-lódítás nélkül. Így végig hallgattam az egész műtétet teljes tudatom jelenlétében.
Az eléggé hard core. Ezt persze a férjem egyik barátja mondta a telefonban, aki szintén orvos. No, ha egy orvos mondja ezt, akkor az már döfi. Persze a műtő orvos is megjegyezte nevetve, hogy aki ezen egyszer átesik és egy következő baleset után újabb vaskivétel következne, rögtön elkezd protestálni, hogy ezt nem akarja.
Én megállapodtam vele, hogy eszem ágában sincs újabb esetet végigélni és már utánanéztem mindenféle könyök és térdvédőnek. Ilyeneket persze senki nem hord biciklizéshez, de mondtam, hogy nem érdekel, hogy úgy fogok kinézni, mint egy Michelin baba. Inkább választom, hogy kiröhögnek. 😀
Persze jól be voltam tojva a műtét előtt, szűköltem és szorongtam. De az orvos és a műtős nővér nagyon jó fejek voltak. Végig beszélgettünk. Egyszer majdnem elájultam, de sikerült kijönnöm belőle.
Viszont volt egy nagyon érdekes lelki élményem. Ott az asztalon, amikor berezonált a csontozatom és a rezgések végigvonultak rajtam, az a gondolatom támadt, hogy valóban nem a testem vagyok…
A többi fizikai élményeimet inkább nem mesélem el, nehogy te is elájulj. 😀
Inkább gondolkodj ezen: NEM A TESTÜNK VAGYUNK!
De, gondoznunk kell a testünket, hogy tapasztalatokat szerezhessünk az életben.
Ajándék tanulmányom neked egészségmegőrző módszerekkel és receptekkel:
Köszöntelek A Lélek Illata honlapján!
Szeretettel,
Réka
Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.
Ha szeretnél feliratkozni a blogértesítőmre, elküldöm neked ajándékba.
