Idézet Müller Pétertől – ahogy ő látja férfi és nő kérdését

Már régóta készülök megírni egy cikket a nők és férfiak helyzetéről. Sokat tűnődtem, olvastam és kutattam. Végül odáig jutottam, hogy ha nő vagyok, akkor női minőséggel kell megközelítenem a témát, így abbahagytam a kutakodást, a történelmi és egyéb tények feltárását és elkezdtem a megérzéseimre hallgatni. Kifürkészni mi van odaát.

Ez itt most egy idézethalmaz Müller Pétertől, melyet a jövő héten megjelenő cikkem megírása után találtam. Íme, ahogy ő látja a nőt és a férfit.

Én az emberiség kollektív méltóságának elvesztését érzékelem. Jó lenne újra megtanulni értékelni, bíztatni, bátorítani egymást és biztonságos légkört teremteni egymás számára a fejlődésben.

Hiszen mi visz minket előre? A sikerélmény, ami lelkesít a továbbhaladásban. Az anyukám így tanult meg jól főzni. Apu mindig megdicsérte. 🙂

A változás kulcsa nálunk embereknél van és a szívünkben rejtőzik. 🙂

Íme az idézet:
„MILYEN AZ IGAZI NŐ ?
Az igazi nő – így mondják évezredek óta – odaadó.
Ez a természetes.

De milyen az igazi férfi?
Erről soha nem esik szó.
Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség.
Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése.
Elsősorban önmagunkat kell megszeretni – ez minden kapcsolatunk alapja.

Szeresd a társadat, mint önmagadat – mondja Jézus.
De mi van, ha önmagamat nem szeretem?
Akkor senkit sem tudok szeretni?

Ezért én híve vagyok annak – nem az örök női szerep , hanem a jelenlegi állapotok miatt -, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni!
Tanuljátok meg önmagatokat megismerni.
Jól érezni magatokat nélkülünk is.
Tanuljatok meg befelé fordulni.
Saját lelketekért is élni.
Tanuljatok meg szabadnak lenni.
Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével.
Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük.
A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van!
Méltóságnak hívják.
Élhettek másokért.
Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok – de a méltóságotokat: soha!

MIT JELENT IGAZI FÉRFINAK LENNI ?

Nem az a baj – és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet.
Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg.
Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.
Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.
A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt.
Nem a háború, hanem a béke megóvása.
És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése.
A hűség.
Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett!
A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is.
„Erős az, aki önmagát legyőzte” – mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca!
Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők.
Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy „férfiuralom” van – az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. Ez nem csak az én véleményem. Rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem.
Nem a „jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról beszéltek.
Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni.
De a férfiszépséghez hozzátartozik vlami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, .hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése.
Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura.
Erőszak nincs rajta.
Mohóság sem tükröződik vonásain.
Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit.
Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán.
Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos.
Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen.
Nem divat manapság.
Ez a baj.
Nem a férfiuralom.
Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság nincsenek igazi férfiak.” – Müller Péter írása

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.