Nincs időd!

Azt hiszem, ahogy az ember öregszik, úgy jön elő egyre több filozófikus gondolat. Hát már én is elmúltam 47 és sokat gondolkodom ezen az állandó rohanáson. Minden porcikám tiltakozik ellene és egyre csak azon morfondírozom, hogyan lehet ezt megállítani.

Egy kis elmélkedés Advent utolsó napjaiban. Mert ami ebben a versben van, az nagyon igaz.

Szép, szeretetteli karácsonyt a jövőben pedig több bölcsességet, alázatot, együttérzést és egymás felé fordulást kívánok mindenkinek!

Szeretettel, Réka

Dr. Szádeczky-Kardoss György:

Nincs időd! 

Szoktál-e néha meg-megállni,
és néhány percre megcsodálni
a zöld mezőt, a sok virágot,
az ezerszínű, szép világot,
a dús erdőt, a zúgó fákat,
a csillagfényes éjszakákat,
a völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
sajgó sebekre enyhet adni,
hulló könnyeket letörülni,
más boldogságán is örülni,
hallgatni azt, kinek ajka
bánatra nyílik és panaszra,
vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
készülni kell a számadásra,
mérlegre tenni egész élted.
Tettél-e jót, láttál-e szépet?
És nincs más vágyad csupán ennyi.
Nem rohanni, csak ember lenni,
hiszen látod már a temetőt!
De most már késő!…… Nincs időd!