Feladom, elengedem

„Tammuz birodalmában, a Földhöz tartozó kozmikus részben, a Napot neveztem ki legfelső irányítónak. Ő képviseli ott látható formában, fényként a teremtő erőmet, ami a földön nagyon sokféle aspektusként realizálódik:

Teremtő impulzus, aktivitás, kiterjedés, ráció, tudomány, tudat, küzdés, tűz, szigor, kiszámíthatóság, analitikus rendszerezés, kutatás, lendület, versenyzés, nappal. Ő a férfi.

A kétpólusú világban én magam is kettősként jelenek meg, így a Nap társa a Hold:

A válasz, a rezonancia, a tükröződés, a passzivitás, a befogadás, a kitöltés, az érzelem, az álmok, a megsejtések, az érzékelések, az irgalom, a táplálás, az átölelés, a zene, a művészet, a lebegés, a tudattalan – ez mind a holderő. Ő a nő, az anya.

A kozmikus köldökzsinór a biológiai köldökzsinór helyén kapcsolja az emberre a szoláris energiát. Ez az energia, akárcsak az én teljes fényem, hét különböző spektrumon, hét fő energiaközponton át lép be a testbe. Az emberek, ha ismét többek akarnak lenni, mint pusztán biológiai lények, fel kell éleszteniük a belső napot, hogy hozzám tudjanak kapcsolódni.” – Ágnes Golenya Purisaca: Az Aranykapu

A NŐ fölébredt. A kíváncsi nap sugarai cikáztak a térben, a fény lassan elárasztott mindent. Valami történt. Valami megmagyarázhatatlan, földöntúli élmény. Mintha egy másik világba került volna.

• Feladom – hosszasan érlelgette, ízlelgette a gondolatot. Igen, feladom és elengedem.

Feladom a küzdelmet, hogy bebizonyítsam létjogosultságomat. Feladok mindent. Nem fogok többé a FÉRFI eszközeivel harcolni. Az nem az igazi Énem. Nem táplálhatom tovább a kisiklásaimat. Feladom mindezt és visszafordulok Önmagamhoz.

Hiszen, ha férfiként küzdök tovább, a FÉRFI kibe lehet szerelmes? Önmagába?

Hogy felejthettem el mindent? Önmagamat, a végtelenül finoman áramló energiát.

Ha nem adom át a finom, lágy, titokzatos, bölcs és transzcendens energiáimat a FÉRFINEK, hogy fogja azt érezni, hogy gondoskodnia kell a világról, a gyermekeiről, az állatokról és növényekről, a természetről és az emberekről? Hogy fogja szívvel élni az életét?

Ha minden így marad, el fog pusztulni. És így a világ is elpusztul.

Ránézett a FÉRFIRE. Egy elcsigázott, de mégis agresszívnek tűnő energiát látott. Ez nem az igazi FÉRFI volt.

Megsajnálta.

Fel kell ébrednem, nem tétlenkedhetek tovább. Ha nem változtatok és hagyom, hogy ezen az úton haladjon tovább az élet, elveszítem minden erőmet és képességemet arra, hogy életet adjak. Ha én elpusztulok, minden elpusztul.

Le kell hoznom a tudást, a bölcsességet, hogy utat mutassak a FÉRFINAK, hogy felnyissam a szemét. Hogy is gondolhattam, hogy a FÉRFI képes önmagában kitalálni, hogy merre kell mennie. Nem, ő nem hallja azt, amit én. Ő a megvalósítója. De minek? Ha nem tudja, mit kell megvalósítania, akkor csak egy zabolátlan, pusztító, önpusztító létet képes teremteni.

Igen, feladom a férfi küzdelmet és a feladatomra koncentrálok. Megmentem a Világot!

Nőket kell keresnem, akikben még van belőlem egy kis szikra, akik még a szolgálat útjára kívánnak lépni és képesek meggyújtani az energiámat a szívekben, fényt gyújtani az alagút végén, reményt adni az egyensúly megteremtéséhez.

És akkor felszabadult az elengedés, a feladás örömében. És a NŐ ENERGIA elkezdett áramolni. Finoman körbevonta a FÉRFIT a bölcs, megértő, befogadó szeretetével és elfogadásával nyitogatta a férfi szívét.

A Fény elkezdett pislákolni a FÉRFI Szívében és a NŐ és FÉRFI ENERGIA egybefonódott. A FÉRFI elkezdett érezni.

Megkezdődött a Közös Teremtés, a Helyreállítás Kora. És az Emberek a Földön érezték és tudták ezt…

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.