Köszöntelek az Emberek táborában!

Egy rossz helyzetben számomra mindig az a kérdés, hogy hogyan lehet „humuszból” várat építeni, azaz, mit tartogat az élet számomra. 🙂

Ez persze nem azt jelenti, hogy valóban lehet a fent említett termékből várat építeni :-), hanem inkább azt, hogy minden rosszban van valami jó is.

Most összeszedem, hogy milyen lehetőségek rejlenek az én esetemben.

Az első és legfontosabb a fizikai testem megerősítése, különös tekintettel a karokra, vállakra és a hátra. A minden mindennel összefügg elv alapján azt kell mondjam, hogy ez totálisan beletrafált. Az utóbbi időben egyre többen jelentkeztek nálam fájdalmakkal, olyan tünetekkel, amire már elkezdtem a megfelelő olajkeverékeket kidolgozni. Azonban ha egyre több ilyen kezelést végzek, a mentális erősítés mellett nagyon fel kell erősítenem a fizikumomat, a karomat, kezemet, hogy képessé is tudjak válni a feladatra. Na, ezt most megkaptam. A gyógytorna kőkemény, ugyan még mindig sikításig fáj és úgy érzem a legszebb pillanat, amikor abbahagyjuk, de mégis áldásos lesz. És természetesen folytatni is fogom. 🙂 A jógát már előtte elkezdtem, de már hetek óta ismét csinálom, bár még nem tudom terhelni a kezemet, de lelkes vagyok. Itthon pedig erősítek tovább. Tudomásul kell vennem, hogy nem fogok tudni segíteni neked, ha nem vagyok jó kondiban.

Kaptam néhány idiótán okoskodó megjegyzést, hogy hát akkor biztosan nem ezt kell csinálnom, mert hát ez mekkora jel. Fú, hát ez is kiakasztotta az agyamat. Szerinted mekkora jel az, hogy bemegyek az orvoshoz két héttel a műtét után és megkérdezi tőlem, mit csináltam magammal, hogy ilyen jó állapotban vagyok? Merthogy aztán azt is kibökte, hogy igen-igen aggódott, hogy a nyílt törés nehogy egy ízületbe terjedő vészes gyulladással folytatódjon, mert annak beláthatatlan következményei lettek volna. Majd néhány héttel később a gyógytornász megjegyzi, hogy higgyem el nagyon jól rehabilitálódik a karom és hogy ő 25 éves pályafutása alatt ilyet még nem látott, mert szokott lenni visszaesés, de itt semmi nincs. Hát bocs, de én inkább ezt veszem égi jelnek, jó? 🙂

Sokat gondolkodtam az életről (most volt időm). 🙂 Komoly következtetéseket vontam le magam számára. Mit kéne másképp csinálnom? Milyen területeken kell fejlődnöm? És ami nagyon fontos, hol értem el eredményeket?

Ugyanis ez talán a kitűzött célokkal egyenértékű, hiszen az egészséges önbecsüléshez vezető úton érdemes átgondolni, hogy önmagunkhoz képest miket hoztunk már létre, miben fejlődtünk. Hangsúlyozom önmagunkhoz képest! Mert miért is hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, ha mindannyian egyediek és megismételhetetlenek vagyunk?  🙂

Találkoztam emberekkel, akikkel nem találkozhattam volna, ha ez az eset nem történik meg. Lehet, hogy ebből még lesz gyümölcsöző együttműködés is.

Rájöttem, hogy többet kellene beszélgetnem veled, aki olvasod a blogomat. Ugyanis kiderült számomra, hogy vannak, akik követik és elolvassák a cikkeimet és olyanok is vannak, akiknek ez lelki táplálékot is nyújt vagy egyszerűen csak felhasználnak néhány jó natúrkozmetikai receptet. Nagyon jól esett a sok pozitív visszajelzés, melegszívű, együttérző válasz, amit az olvasóimtól kaptam. Azt még nem tudom, hogyan tudok elkezdeni veled jobban beszélgetni, megszólítani téged. Ez komoly feladat nekem, de hosszú távon biztosan megtalálom a módját. Remélem, segítesz majd ebben. 🙂

Tanultam és rendszereztem sok mindent és rájöttem, hogy az előremozdulásban még mindig a cél megfogalmazása, folyamatos fókuszban tartása és a cselekvés a leglényegesebb pont.

Nem akarok kibújni az eredeti szakmám adta köntösből, inkább át akarom szabni azt a köntöst, ezért egyik tervem, hogy ebben az évben egy olyan blogot is indítok, ami gazdaságról, társadalmi dolgokról is szól. Talán egyszer majd segíthetek neked vállalkozni, ötleteket vagy társakat szerezni, saját tevékenységedet létrehozni vagy egyszerűsíteni a háztartási feladataidat, időgazdálkodásodat vagy új rekreációs élményeket taníthatok neked. Tudnod kell, hogy az üzlet, a vállalkozás nem rossz, ha te olyan szemléletben csinálod! És a család és munka összeegyeztetése nagyon fontos feladatunk.

Rájöttem, hogy nem akarok gyógyító, tanító, író, spirituális ilyen-olyan mester lenni. Nem mintha ez bármikor is vágyam lett volna, de most lettem tele a sok okos nagymesterrel. Arra vágyom, hogy én, én legyek és nem valami túlpuffasztott, piedesztálra emelt utópia. Az elmúlt években sok ilyen nagyközönség által ismertebb gyógyítót, mestert ismertem meg másik emberi oldaláról is (amit nem mutat a nagyközönség felé). Hidd el, ők is csak olyan emberek, mint te vagy én. Ez a saját tapasztalatom. Meg az, hogy sokszor azok az emberek, akik semmilyen vallást nem gyakorolnak és nem gondolkodnak sem spirituálisan, sem ezoterikusan, sokkal komolyabb spirituális életet élnek és tapasztalatokat halmoznak fel, mint azok, akik bőszen hintik az igét. 🙂

Ezért az alábbi esetet választom követendőnek a magam számára:

Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat.
A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
– Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.

Szóval, ha eszem cukrot, akkor azt felvállalom és együtt fogok veled cukorkázni. 😀 😀 😀 Viszont, ha nem dohányzom, azt is felvállalom és nem fogok veled rágyújtani, akkor sem, ha kínálsz. 😀 😀 😀

Bocsánat, ha most elszomorítottalak volna, mert valami teljesen mást gondoltál rólam. A kolléga a malomban nagyon betette a kaput (lásd előző cikkem). Mondhatni a sokéves tapasztalat után ő volt az utolsó csepp a pohárban, mert erőszakosan nem lehet segíteni senkinek. Úgyhogy, Kedves Olvasóm, jelenleg csak úgy tudom hívni magam, hogy én egy csiribiri kvantumszemléletű lelkes csodabogár vagyok, aki segítőkész. 🙂

Így hát nagy szeretettel köszöntelek a hétköznapi, ám változni kívánó emberek táborában! 🙂

 Réka

 Miről szól még a honlapom? Itt találod: Köszöntelek a Lélek Illata honlapján.

Előző kapcsolódó cikkeim:

Volt már baleseted?

Lelki tapasztalások. Baleset 2.0

Lelki tapasztalások. Baleset 2.1

Ide írhatsz nekem levelet:

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.