Nincs összefogás

Nagyon inspiráló volt számomra olvasni a Philip Zimbardoval készített interjút, mert én is úgy gondolom, hogy nincs összefogás. Azt hogy máshol, más országban van-e, azt nem tudom, mert itthon élek. De itthon határozottan úgy érzem, hogy nem törődünk egymással eleget. Nincs respekt, nem tiszteljük egymást. Már a kritizálásról is sokat írtam.

Sokszor mondják nekem, hogy de akkor mondjam meg, mi a megoldás, hogyan lehet felülemelkedni a sokszor tragikus helyzetünkön, megoldani a kilátástalan élethelyzeteket. És én nem tudom a választ. Ez szörnyű. Nem tudom. Csak valami halvány fényfoszlányok vannak előttem, hogy mégis, azért kell lennie megoldásnak valahol.

Rengeteg hihetetlen és lehetetlen helyzettel találkozom. Egy ismerősömnek például Braziliában rekedt az édesanyja. Másokat 4 gyerekkel hagyott el a férjük és még sorolhatnám. Mindenki másképp veszi fel a harcot az élet viharaival.

Én legutóbb megint estem egy akkorát a biciklivel, hogy nem tettem zsebre. No, ez nem tragédia, de csak magamon keresztül tudom neked elmondani, hogy mi az a bizonyos fényfoszlány, ami dereng.

Ott ültem az út szélén és úgy döntöttem, most jól kibőgöm magam. Ez elsősegélynyújtásnak megfelelt. Utána pedig fél napig gondolkodtam a kérdésen, hogy van-e Isten és mi a valószínűsége annak, hogy kétszer egymás után megtörténik velem ugyanaz…?

Tanulva a korábbi történetből, ezúttal nem vicceltem el a dolgot. Persze ugyanarra a kezemre estem rá, amit novemberben megműtöttek. höc höc Viszont, most már volt rajtam könyökvédő, így ezt megúsztam. Azonban nem volt rajtam térdvédő. Na, ezt nem úsztam meg. Szóval mégsem voltam elég tudatos, még egy baleset után sem, mert nem vettem térdvédőt… Viszont már sokkal tudatosabb voltam, mert azért némi védőfelszerelés már volt rajtam. Sapka is! 😀

Ezt a helyzetet most csak azért taglaltam tovább, mert számomra a rengeteg tragédia azt jelenti, hogy fejlesztenünk kell a tudatosságunkat, az előrelátásunkat, a jelenben levésünket, a felelősségvállalásunkat, jobban megismerni a tetteink következményét. És mindig fog jönni egy újabb helyzet, ami még jobban arra sarkall minket, hogy fejlődjünk tovább.

Philip Zimbardo elég tudatos volt ahhoz, hogy kitartó, kemény munkával kilábaljon nehéz sorsából. Nem kevésbé Edith Eger, akinek a története felkavaró. Szerintem, mi fel sem foghatjuk, micsoda nehézségeken mentek keresztül emberek akkoriban. De Edith tudta, hogy csak az összefogás segít, csak az segít, ha ős is segít másokon, így rajta is segítettek.

Ők az életet választották és győztek. Lehet, hogy ezt a hozzáállást kell megtanulnunk tőlük? Lehet, hogy a döntéseinknek sokkal nagyobb súlya van, mint hinnénk?

Csatolom neked a cikkeket. Kérlek, mindenképpen olvasd el őket. Sírni fogsz. És remélem, lökést ad kilátástalan élethelyzetek megoldására. Ne felejtsd el, fejlődnünk kell a tetteinkben, a napi létezésünkben, az összetartásban, gondoskodásban és egymás tiszteletében! Ezek kulcsok lehetnek a túlélésben.

Philip Zimbardo interjú

Edith Eger interjú

Drukkolok, hogy sikerüljön Philip Zimbardo kísérlete!!! Remélem, te is drukkolsz. 🙂

Szeretettel,

Réka

Itt írj nekem:

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

 

 

 

 

https://index.hu/tudomany/2014/06/20/egesz_magyarorszagot_megvaltoztatjuk_philip_zimbardo/

https://index.hu/belfold/2014/06/22/mengele_a_szemembe_nezett/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=index