Hogyan barátkozz meg a medvével? Pillanatképek egy szuperérzékeny életéből…
A Szuperérzékeny vagyok? című könyvben annyira megragadott egy példa, hogy nem felejtettem el azóta sem. Az írónő a szuperérzékenyeket a csorda őreinek írta le. Azaz mondjuk a szavannán egy antilop csordában a szuperérzékeny egyedek azok, akik általában megmentik a csordát a ragadozó állatok támadásaitól. Mivel ők azok, akik sokkal hamarabb megérzik a veszélyt és megiramodásukkal figyelmeztetik nem szuperérzékeny társaikat, akik követik őket. Hurrá életeket is mentünk. Hát ez csodálatos! 🙂
Mivel már többször kaptam azt a visszajelzést barátoktól, hogy egy kicsit “parázós” 🙂 vagyok, sokat gondolkodtam, hogy mit láthat kívülről az az embertársunk, aki nem érzékel úgy, mint mi.
Ha belegondolok, való igaz, hogy egész életemben bebiztosítós voltam. Szeretek előre gondolkodni, ha elmegyünk valahova, mi fordulhat elő és természetesen eszközöket is bekészítek a helyzetek kivédésére. No, meg persze filmeket játszok a fejemben, hogy miként fogom megvédeni a családomat, mint egy ninja. Hahaha, tényleg nagyon lökött vagyok. Én, mint ninja… 🙂 Nem is kétség, hogy minden fejben játszott filmem happy end-del végződik, mert mindannyian megmenekülünk.
És persze itt van ez a medve kérdés is. Köztudott, hogy Erdélyben laknak medvék az erdőben. No, már most, mi meg ott nyaraltunk egy olyan helyen, ami annyira a természet lágy öle volt, hogy nem volt “bót” se, meg térerő se. 🙂 Hurrá, nem csörög a telcsi és nem lehet “vásáróni”. Akkor marad a bringa, a túrázás, meg a patakozás. Mert hogy azért volt egy patak teli rákokkal meg mindenfélével. Tulajdonképpen ez volt a cél. 🙂
Egyik nap úgy döntöttek a férfiak, hogy túrázni viszik a kis csapatot. Szuper. Egy jó kis túra jót tesz az erdőben mindenkinek. Hát én hajnalban már a medvékkel álmodtam. Jöttek így meg úgy meg amúgy. Mindenhogy meg akartam oldani a menekülési tervet álmomban…. 🙂
No, én reggel mondom a társaságnak, hogy hát srácok a medve nem játék. Mert ugye mindenki ismeri a székely viccet, miszerint a sör nem ital, az asszony nem ember, a medve meg nem játék. 🙂 “Ne, fo..á mán!!!” -jött a válasz. Jó, jó hát akkor nem …. 🙂
De azért én titkon elkezdtem megint terveket gyártani. A túrán egész végig figyeltem, nem engedtem a gyerekeket látótávolságon kívül. Mikor a platóra értünk természetesen felhívtam a társaság figyelmét, hogy ugye tudják, hogy itt a medvén kívül farkasok is vannak. Hahahahaha. Azt hiszem egy kicsit sok Tamási Áront olvastam. 🙂
De ott már éreztem, hogy 3-nál többször nem illik a társaság figyelmét felhívni a veszélyekre, így hát be fogtam a számat a továbbiakban és csöndben felügyeltem a veszélyforrásokra. Nagy hangon beszéltem, meg fütyörésztem, hogy az majd elriasztja az állatokat. 🙂
Természetesen utána megkonzultáltam az esetet egy nagyon kedves szuperérzékeny vendégemmel, akivel szoktunk nevetgélni saját magunkon. Elmeséltem a medve sztorit neki. Majd jót mulattunk azon, hogy ő is így szokott reagálni hasonló helyzetekben és Szlovákiában ők is medvéztek egyet. Egyeztettük a teendőket ilyenkor, ha jön a medve, kővé kell dermedni vagy halottnak kell tettetned magad. Más esélyed nincs. A medve kb. 60 km/órával fut, a fáról pedig vagy leráz téged vagy felmászik érted. Szóval kővé dermedés és ima. Ez talán segít. 🙂 Ha nem, hát akkor…
A történeteket itt fogom folytatni.
Itt találod a szuperérzékenységről szóló könyveket.
Itt találsz egy szuperérzékeny tesztet.
Illatos, szép napot kívánok
Kökény Réka
szemléletfejlesztő aromaterapeuta
alelekillata.hu szerkesztője
Voltál már hasonló helyzetben? Itt írhatsz nekem:
Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.