Ha fel akarsz jutni a tudatosságod csúcsára, akkor először rengeteget kell dolgoznod, szenvedned és kitartónak kell lenned. És a fókuszt sem szabad elveszítened szem elől, sőt állandóan csiszolgatnod kell az értékrendedet, amihez ráadásul még tartanod is kéne magad. 1000-szer el fogsz esni, de neked 1001-edszerre is fel kell állnod.
Hú, ez aztán bonyolult. Ez az, amit sokan nem vállalnak. Erőfeszítést tenni valamiért, csak az emberek töredékének megy.
Inkább sok tíz évig ülnek a langyos lekvárjukban, mondván, hogy azt már legalább ismerik. De irigykednek és kritizálnak vég nélkül. Így aztán minimum tízszer több szenvedést gyűjtenek be, mintha vállalnák saját életfeladataik megoldását, saját tudatosságuk fejlesztését.
Ez most lehet, hogy felháborít téged, de azt gondolom, hogy ez egyszerűen röhejes. Kérlek, ne haragudj a megfogalmazásért, ez most egyszerűen kibuggyant belőlem, már nem tudom visszatartani. Ugyanis annyira sok ilyen jellegű tapasztalatot gyűjtöttem be magam körül az elmúlt években, hogy valószínűleg most telítődtem. És ebben biztos, hogy én is benne vagyok.
Az emberek hiteltelenek és abszolút nem tudatosak. Én kettő embert tudok magam körül, akiket hitelesnek tartok abban, amit csinálnak.
Mit jelent a hitelesség és tudatosság? Néhány példa:
Számomra egyszerűen azt jelenti, hogy azt csinálja, amit mond és fordítva.
Azt, hogy felvállalja a felelősséget önmagáért, hogy elgondolkodik a hibáin. Ha hibázik, azon van, hogy kijavítsa a hibát.
Képes bocsánatot kérni.
És még sorolhatnám…
Nehogy azt gondold, hogy az én tudatosságomat nem kell fejlesztenem! Nehogy azt gondold, hogy én tökéletesen tudok mindent vagy, hogy egy fikarcnyi felelősséget sem nyomok másra! Nehogy azt gondold, hogy én nem hibázok!
Hihetetlen, hogy milyen mélységeken mentem keresztül az elmúlt években és hihetetlen, hogy mennyiszer kellett szembesülnöm önmagammal, saját hibáimmal és megállnom egy pillanatra átgondolni, hogy mit mondok és mit csinálok.
Iszonyat, hogy mennyire lehúzzuk egymást. Számomra a Triglav sztori is ezt mutatta. A másik értékes tapasztalatom a saját balesetem, ahol sérülten, fájdalmak és kétségek között vergődtem mégis barátok és ismerősök képesek voltak felhívni és leszidni, okoskodni a fejem fölött, a hátam mögött.
Hány meg hány olyan esetem volt, amikor meg kellett élnem azt a szituációt, hogy a földön fekve még belém rúgtak olyan emberek, akiktől abszolút nem vártam. Természetesen senki nem kért bocsánatot. A nulladik tanulságom, hogy meg kell tanulni bocsánatot kérni. Elképesztően felszabadító ereje van.
Mit szűrtem még le eddig a tapasztalataimból? Az első következtetésem, hogy soha nem azzal kell foglalkoznom, hogy mások hogy viselkednek velem, hanem azzal, hogy én hogyan viselkedek. Meg kell tanulnom a felülemelkedés módszerét és saját határaim meghúzását.
A következő cikkben leírom Neked a többit is.
Sok éve nem indult kezdő tanfolyam, most itt a lehetőség. Ha szeretnél jelentkezni, kérlek, írj nekem.
Szeretettel,
Réka
Itt írj nekem:
Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.