Út a tudatosság felé – Triglav sztori

Út a tudatosság felé. Sokat morfondíroztam, hogy miként kezdjem a tudatosságról szóló cikkeim sorát. Rengeteg téma van, amiről szívesen írnék…
Tulajdonképpen az első magashegyi túrám inspirált erre a cikkre.
Állítólag nem a könnyű műfajjal kezdtem. Felmásztam a Triglavra. Hát, nem tudom. Majd az újabb hegyek után fogom megtapasztalni a különbséget.
Mindenesetre igen, velem is megtörtént, hogy a hozzátartozóim és barátaim egy része visszahúzott. Ezért aztán féltem is és valószínűleg sokkal több energiát kellett beletennem az egészbe, mintha bátorítást és pozitív hozzáállást kaptam volna.
Az oltári különbség számomra a következő:
Más úgy felmenni egy hegyre, hogy tudom, hogy a környezetem hisz bennem és tudja, hogy képes vagyok rá. Ekkor az ember tulajdonképpen azért dolgozik, mert érzi a belé vetett hit erejét és lelki támogatást.
Amikor azonban a környezetem nem hisz bennem és folyton kritizál, visszahúz, gyanút kelt bennem saját képességeim tekintetében, olyan energiákat is mozgósítanom kell, amelyek működtetésére nem is lenne szükségem. Fölösleges, értelmetlen, sehova sem vezető, vég nélküli kritizálás és pesszimista megjegyzések.

– Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni?
– Jól átgondoltad ezt?
– Nem kéne inkább itthon maradnod?
– Jó ötlet ez?
– Biztosan működni fog?
– Nem lesz ez nagy kudarc számodra?

Ehhez hasonló kételkedő, lehúzó mondatokra egyáltalán nincs szükségem. És kedves Olvasóm, valószínűleg te is azt mondanád, hogy neked sem.
Az önmagamhoz való hozzáállásban persze még nekem is fejlődnöm kell, hiszen a pesszimizmus, amit mi magunkba szívunk, egy olyan viselkedésminta, amin felülkerekedni legalább akkora feladat, mintha megmásznád a világ nyolcezreseit. Kemény munka és nagy kitartás szükséges, hogy tudatosan optimistává és bizakodóvá tudjuk változtatni magunkat.
De végül is én ott, akkor feljutottam a hegytetőre. Mégis megcsináltam.
Óriási élmény és saját magam megtapasztalása lett a jutalmam, illetve egy olyan természeti jelenség, ami csodás ajándéknak is számít.
Az ajándék hihetetlen volt. Amikor felértünk a csúcsra és letekintettünk a mélységekbe, alattunk felhők voltak, de sütött egy kicsit a nap. A felhők fölött pedig két kör alakú szivárványt láttunk, egy nagyot és egy kicsit egymáson belül. A kör közepében pedig mindenki maga számára tükröződött vissza saját árnyékával. Nagyon érdekes és szinte hihetetlen jelenség volt. Megpróbáltuk lefotózni, de sajnos a fotókon ez nem annyira látványos, mint élőben.
Amióta metafizikával és kvantumszemlélettel kezdtem el foglalkozni, saját tudatosságom fejlesztése iránti igényem is megnövekedett. És ez a Triglav túra azt üzente nekem, hogy meg kéne tanulnom egyre jobban befelé figyelni és úgy cselekedni.

Kezdem érteni, hogy a lényeg mégis a gyakorlati kivitelezés, ami minden életterületünkre kihat. Ezért úgy szeretnék írni, hogy az egyes témák Téged is inspirálhassanak bizonyos életterületek átgondolására, újraértelmezésére és gyakorlati átformálására, azaz a cselekvésre és a cselekvés által Önmagad megtapasztalására.

A következő részben arról szeretnék írni, hogy mi volt az én tanulságom ebből az esetből.

Szeretettel,

Réka

Írj, kérdezz, jelentkezz kezelésekre itt:

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.