Gondolatok nézőpontokról – kvantum nézőpont

Ma reggel ahogy közlekedtem az autóval, elérkeztem egy olyan helyhez, ahol egy HÉV átjáró van. Ez egy szűk beláthatatlan alagút, sok bosszúságra ad okot az itteni embereknek. Egyáltalán nincs jól kialakítva, de a város azért próbálja javítani a helyzetet és kitett az alagúthoz egy nagyító tükröt. Ugyanis ez egyik oldalról elsőbbségadás kötelező tábla van kirakva, azonban a tükör használata nélkül nem láthatsz át a másik oldalra, így nem tudod megadni az elsőbbséget.

No, hát én éppen az elsőbbségadás tábla irányából jöttem. Láttam a tükörben, hogy a másik oldalról érkezik egy autó, tehát lassítottam és megálltam. Mögöttem jött egy nagy terepjáró és ahogy belenéztem a visszapillantó tükörbe, láttam, hogy a hölgy a kormánynál rázza a fejét és széttárja a kezét. (Gondolván, mit csinál már ez a bugyuta?!) 🙂

Közben az alagút másik oldalára is megérkezett a másik autó. Abban pedig egy férfi ült, aki szintén nem látta, mi van az alagút innenső oldalán, azonban hasonló módon rázta a fejét és széttárta a kezeit.

Nos, én ültem kettejük között és csak figyeltem a bosszankodásukat, miközben meg sem tudtam moccanni, hogy elsőbbséget adhassak, hiszen a hátam mögött ott állt a nagy autó. Ekkor a hölgy végre hátrafarolt és el tudtunk indulni.

Én meg csak mosolyogni tudtam… Azt gondoltam magamban, ismét van választási lehetőségem. Vagy energiát adok ennek a bosszankodásnak vagy a kvantumtérből, a nullponti mezőből egyszerűen csak megfigyelem a történéseket és próbálok újabb tapasztalatot gyűjteni.

Nagy segítség tud lenni a kvantumszemlélet egy szuperérzékeny számára.

Hihetetlen segítség abban, hogy le tudjam kezelni a megannyi túlingerlődési állapot lehetőségét és egy független nézőpontban tudjak maradni. Ez csak egy aprócska helyzet, de nekünk sok energia, mivel mi hatványozottan érzékeljük a körülöttünk lévő emberekben a feszültséget, ami pillanatok alatt átragad ránk, ha engedjük. És mivel még sokan nem tudják magukról, hogy szuperérzékenyek, ezért nem tudják még tudatosan lekezelni a mindennapi stresszhelyzeteiket.

Rengeteget kell gyakorolnom ezt, de úgy érzem megéri. Szép lassan elindultam egy másmilyen fejlődési úton és már sok helyzetben ki tudom egyensúlyozni magam.

Milyen sokszor van az életünkben olyan eset, amikor megtörténik egy helyzet és mi nem látjuk a teljes képet, csak egy apró részletét. Mégis rögtön ítélkezünk, türelmetlenkedünk és kifejezésre juttatjuk bosszankodásunkat. Ráadásul bizalmat sem szavazunk embertársunknak, aki nálunk esetleg valamivel többet vagy mást lát, amit ha engednénk, számunkra is értékes tapasztalatot, tanulást eredményezne.

Még az energiáinkat sem a megfelelő irányba tereljük, hiszen bosszankodásunk sokszor apró dolgokra terjed ki, amire teljesen felesleges energiát fecsérelnünk.

„Minden tettünk minősége: a fizikai cselekedeteinké, a kommunikációnké, a mentális tevékenységünké a motivációnkon múlik. Ezért olyan fontos, hogy a mindennapokban megfigyeljük, hogy mi mozgat (motivál) minket. Ha kifejlesztjük magunkban a mások iránt érzett tiszteletet, őszintén foglalkoztat mások jóléte (jól léte), akkor minden cselekedetünk pozitívvá válik.” – Dalai Láma

Már egy ideje foglalkoztat a motiváció kérdése. Az, hogy bizonyos dolgokat miért vagyunk képesek, bizonyosakat pedig miért nem vagyunk képesek megteremteni az életünkben. Egyelőre ott tartok a gondolkodásban, hogy a mindennapi motivációink, inspirációink és a magunk által érzett kényszereink nagyon fontos szerepet játszanak a teremtésben. Meg persze még sok más is… 🙂

Folyamatosan azon gondolkodom, hogy miként tudnék átadni minél több motiváló energiát szóban, írásban, gyógyításban.

Ebben elég komolyan segítenek a kvantumszemlélet és kvantumgyógyítási módszerek is.

Ha van véleményed vagy kérdésed, beszélgessünk róla:

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.