Hibáztál már életedben?

Érdekes, hogy ezt az írást pont a balesetem előtt írtam meg és fel szerettem volna rakni a honlapra, de erre már nem került sor., mert…

…én is elkövettem egy hibát.  Leszálltam a bicómról, csak nem szabályosan.   🙂

Legyen ez a cikk bicós történetem tapasztalásainak előhírnöke.  🙂 Szeretettel küldöm neked! 🙂

***************

Különös tekintettel ajánlom ezt az írást szuperérzékeny társaim figyelmébe, akik sokszor annyira a maximumot szeretnék kihozni magukból. Én magam is sokszor beleesem ebbe a hibába és utána rájövök, hogy tulajdonképpen feleslegesen stresszeltem magam. Rágódni pedig kár a dolgokon.

A jelenben lenni azért érdemes, mert akkor képessé válsz a tanulásra. Tapasztalsz és kialakul a saját értékrended. Megfogalmazod azt, hogy milyen szeretnél lenni és milyen nem szeretnél lenni.

Mindig új és új helyzetek jönnek, s amikor ismét egy olyan szituáció áll eléd, amit nem szeretnél megismételni, akkor emlékezel. Emlékezel arra az érzésre, helyzetre, amit nem szeretnél megismételni.

Döntési lehetőséged lesz. Eldöntheted, hogy értelmet adsz-e az életednek és változtatsz vagy nem adsz értelmet és majd esetleg egy következő helyzetben vagy életben ismét találkozni fogsz az adott problémáddal.

Eldöntheted, hogy mit választasz motivációs tényezőként. Az egód táplálása a lényeg, hogy mindig neked legyen igazad vagy a legbelső forrásodat választod, ami már egy teljesen más nézőpont. Pál Feri atya használ érdekes kifejezéseket erre: hiánymotiváltság és növekedésmotiváltság.

A hibák elkövetése márpedig realitás. Gondolom, szuperérzékenyként nagyon tud bántani, ha hibát követsz el vagy megbántasz valakit. Az is előfordul, hogy sokszor még évek múltán is eszedbe jut és bánt. Lehet, hogy át kéne kereteznünk…?

• …elfogadással, hogy hibák márpedig léteznek.
• …egy hálával, hogy ezt is megtapasztalhatjuk és tudjuk, hogy mit nem szeretnénk elkövetni a jövőben.
• …egy bocsánatkéréssel embertársunk felé, akit megbántottunk.
• …cselekedettel, mellyel kijavítjuk hibánkat, amiből így tanultunk.
• …teljes felelősségvállalással önmagunkért és tetteinkért.

Jó ez az átkeretezés, amit Alaine N. Aron ír a szuperérzékenyeknek szóló könyvében. Új értelmet ad életünk árnyas területeinek, lehetőséget ad, hogy elfogadhassuk szuperérzékenységünket. 🙂

Sokszor mi emberek nem vagyunk hajlandók belátni, hogy bizony sok hibát követünk el. Beszélgetés közben észre sem vesszük, hogy folyton egymásra licitálunk. Rengeteget színlelünk. Ha valaki a problémájáról beszél, sokszor visszavágunk. Ó, hát ez a mi életünkben tökéletes és nekünk nincs problémánk, nálunk minden rendben van. Pedig dehogy.

Ez a végtelen színlelés és tagadás elvonja a figyelmünket a Pál Feri atya által megfogalmazott igazi növekedésmotivált fejlődésről.

Sokszor olvashatjuk, az igazán nagy sikereket elért emberek közül sokan bevallják utólag, hogy rengeteg hibát követtek el a siker felé vezető úton és még utána is. Így lehet, hogy jobban tesszük, ha valóban megtanulunk mások hibáiból is okulni.

Tanulhatunk egész életünkön át, de semmi sincs, ami felülmúlná a gyakorlati megtapasztalást. Ha már elfogadtuk, hogy hibák márpedig léteznek életünkben, a kérdés az, hogy miként kezeljük őket. Hogyan és milyen célzattal kerültek életünkbe és mi az, ami tovább visz minket a siker felé vezető úton.

„Emlékezz, a hiba nem a siker ellenkezője, hanem a siker része.” – ismeretlen szerző.

Az ünnepek után felrakom az én biciklis történetemet, ahol hibáztam is és ez a hibám óriási megtapasztalást hozott számomra. Olyan minőségekkel találkoztam, amelyeket már eddig is ismertem, mégis újabb lépcsőfokokról tekinthettem rájuk.

Szeretettel,

Réka

Miről olvashatsz még ezen a honlapon?

Kattints az alábbi linkre és megtudod:

Szeretettel köszöntelek A Lélek Illata honlapján!

Beszélgessünk! Neked mi a véleményed? Itt megírhatod:

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.